A festői Galápagos-szigetek mind földrajzilag, mind a természeti értékek szempontjából érdemes a figyelemre. Az Egyenlítő környékén elhelyezkedő tektonikus szigetcsoport első tagja 5-10 millió évvel ezelőtt keletkezett, a legfiatalabbak pedig még napjainkban is alakulnak. A földkéreg mozgásának eredményeként 13 nagyobb és 6 kisebb vulkanikus sziget jött létre, melyek a Csendes-óceán keleti részén, Dél-Amerika partjaitól kb. 950 km-re fekszenek. A szigetcsoport különleges élővilágának fenntartása érdekében teljes területe védett; szervezett utazások keretében évi hetvenezer turista látogat el a szigetek valamelyikére.

A Galápagos-szigetek közigazgatásilag Ecuadorhoz tartozik. A térképen a főbb szigetek és városok láthatók.
Háromszög jelöli a vulkánokat. (galapagosmap.com)

Földrajzi tényezők

Számos tényező alakítja a szigetcsoport klímáját, azonban a legnagyobb hatást a tengeri áramlatok fejtik ki. A Galápagos-szigetek éghajlatát negatív hőmérsékleti anomália jellemzi: a Cromwell- és a nála nagyobb víztömegű Humboldt-áramlásnak köszönhetően az egyenlítői vidékeken jellegzetes hőség elkerüli ezt a területet, egész évben kellemes a klíma. A melegvizet legnagyobb részt az Észak-Egyenlítői-ellenáramlat leágazásának tekinthető Panama-áramlat szállítja. A hideg és meleg áramlatok a Galápagos-szigetek partjainál, egy jól behatárolható vonal mentén találkoznak és keverednek (és a Dél-Egyenlítői-áramlásként folytatják útjukat). Ez a vonal követi a passzátszelek vándorlását, vagyis az északi félteke nyarán északi irányba, míg télen déli irányba tolódik. Előbbi esetben a Humboldt-, utóbbi esetben a Panama-áramlat érvényesül jobban.

A Galápagos-szigetek éghajlatát befolyásoló óceáni áramlások. (ms-starship.com)

Ezek alapján két évszak különíthető el: januártól áprilisig tart a meleg, csapadékos időszak – az év legmelegebb hónapja a március –, míg májustól decemberig szárazabb, hidegebb és szelesebb idő jellemző, ilyenkor a tenger is jobban háborog (ez a garuanak nevezett évszak, amikor tehát a Humboldt-áramlat dominál). A havi átlagos maximum hőmérséklet márciusban és áprilisban 31, májustól szeptemberig 26 fok, míg az átlagos minimum a leghidegebb hónapokban is alig marad 20 fok alatt. A tenger hőmérséklete a meleg évszakban jellemzően 20-25, a hideg évszakban 15-20 Celsius-fok között alakul.

A térségben meghatározó szerepet játszik az időről időre, átlagosan 7 évente fellépő El Niño jelenség. Ilyenkor a dél-amerikai partok, így a Galápagos-szigetek közelében is az átlagosnál melegebb víztömeg halmozódik fel, a hideg feláramlás pedig elmarad. Ez annak a következménye, hogy a keleties passzátszél legyengül, és nem tudja elfújni a partoktól a meleg tengervize, ahogy az normál esetben lenni szokott. Az Indonézia térségében felhalmozódott meleg víztömeg visszaáramlik a perui partok felé. Az El Niño időszak alatt, ami általában karácsony táján kezdődik és néhány hónapig tart, a dél-amerikai partvidéket szokatlanul heves esők áztatják (miközben Ausztráliát és Indonéziát rendkívüli szárazság sújthatja).

A szigeteken belül sajátos mikroklímájú területek is kialakultak. Az éghajlat változatossága a flóra és a fauna sokszínűségét hozta magával.

Az állatvilág

Az óceáni szigetekre jellemzően az állatok egy egész osztálya, ebben az esetben a kétéltűeké hiányzik. Az élőlények repülve, úszva, illetve fatörzseken sodródva érték el partjait. Mivel fejlődésük itt ment végbe - a kontinenstől elzárva - sok, csak erre a területre jellemző, tehát endemikus faj található a Galápagos-szigeteken. A legismertebb közülük a galápagosi óriásteknős, más néven elefántteknős, amelynek 11 alfaja – köztük egy, amelynek már csak egy példánya van - él a nemzeti park területén.

A galápagosi óriásteknős akár 200 évet is élhet - amennyiben az első 10 évet szerencsésen átvészeli.

Olyan különleges hüllőkkel találkozhatunk még, mint a varacskosfejű leguán és a tengeri leguán. Utóbbi az egyetlen olyan gyíkfaj, amelyik tengervízben él.

A sárgásbarna színű varacskosfejű leguán akár 2 méteresre is megnőhet, amiből fél métert a farka tesz ki.
Egy-egy példány 50-60 évet élhet. (reptilesandamphibians.org)

A tengeri leguán a hőmérséklet és az évszak függvényében változtatja színét: a hideg tengerből kimászva, a testét fedő pikkelyek majdnem feketék, majd a napozás hatására szürkészöldre vált. Nászidőszakban viszont vörösben pompázik.
További érdekessége, hogy sómirigyeken keresztül szabadul meg a felesleges sótól,
amit a tengeri moszatokkal együtt juttat szervezetébe. (kepguru.hu) 

A szárazföldi emlősöket rágcsálók, valamint denevérek képviselik. Tengeri emlősök közül delfinek, fókák és cetek fordulnak elő a legnagyobb számban. Itt él többek között a galápagosi medvefóka, a legkisebb ma élő fókafaj.

A galápagosi medvefóka mindössze 120-150 centisre nő. (nationalgeographicstock.com)

Rengeteg madárfaj található a szigeteken, legismertebbek a természettudósról elnevezett Darwin-pintyek, amelyek közelebb vitték Charles Darwint az evolúcióelmélet kifejlesztéséhez. További madárkülönlegesség a galápagosi pingvin, a galápagosi gerle, a galápagosi ölyv és a Galápagos-szigeteken őshonos gyöngybagoly. Itt fészkel a csököttszárnyú kárókatona, a galápagosi albatrosz, a kéklábú szula, a galápagosi fülesbagoly, a rubinfejű tirannusz és még sok más faj.

    
     Galápagosi albatrosz (superstock.co.uk)               Kéklábú szula (hirado.hu)                Rubinfejű tirannusz (darwinfoundation.org)

1977-ben a tengerfenéki vulkánok kutatása közben a felszín alatt 3000 méterrel hőforrásokat fedeztek fel, amelyek körül óriási baktériumtelepeket találtak. Ezekkel a baktériumokkal többméteres férgek táplálkoztak, amelyekhez hasonlót még sehol máshol nem láttak. Csápjaikkal szívták fel táplálékukat; nem volt szájuk, sem bélrendszerük. A különös férgek mellett hatalmas kagylókkal, halakkal és rákokkal találkoztak, amelyeket a baktériumok tartanak fenn.

Növényvilág

Az állatokat megelőzve érkeztek ide a növények, a szél és a tenger sodrásával. A csapadékosabb területeket mangrove-erdők lepik be, a kopár tengerparti tájakon kaktuszok és szentjánoskenyérfélék nőnek. A magasan fekvő övezeteken az örökzöldek, orchideák, broméliák, gombák és mohafélék jellemzőek. A szigetvilág legmagasabb pontjain a növényzetet páfrány- és pázsitfűfélék alkotják.

Mangrove (ilankelman.org)

A Galápagos-szigetek élővilága minden szempontból sajátos, s a szigetek egyenként is páratlan jelleggel rendelkeznek. Sajnos azonban minden óvintézkedés ellenére is rengeteg tényező – turizmus, halászat,  búvárkodás – veszélyezteti ezt a szárazföldi paradicsomot.

Írta: Demeter Denise
Karinthy Frigyes Gimnázium, Budapest, XVIII. kerület