Amikor légköri képződményekről van szó, sokan a szivárványra vagy a villámokra asszociálnak, holott jóval több jelenség tartozik ide. Tekintsük át ezeket a légi látványosságokat fajtáik szerint!

A légkörben jelleg szerint megkülönböztethetünk víz-, por-, fény- és elektoromos jelenségeket, vagy másképp hidro-, lito-, foto- és elektrometeorokat.

A hidrometeorok a hulló és nem hulló csapadékokat jelentik, amelyek bár a légkör révén valósulnak meg, gyakran a földön is észlelhetőek. A nem hulló csapadékokhoz tartozik a harmat, a dér, a zúzmara, a víz- és jéglerakódások, s talán kevésbé egyértelmű, de a köd és a pára is. Ez utóbbi kettő a levegőben lebegő, igen apró vízcseppeket jelenti, a különbség a látástávolság csökkenésében van. Párásságról beszélünk, ha nem látunk el 5 km-nél messzebb, és ködről, ha 1 km alá csökken a vízszintes látástávolság.

A köd. Ekkor a látástávolság 1 km alá csökken. Fotó: Kötél János

Zúzmara-lerakódás. A zúzmara 0 fok alatt képződik a ködszemcsék kifagyásával. Fotó: Durczy Balázs

A nem hulló csapadékok közé sorolható még a jégtű, ami a evegőben lebegő könnyű jégkristályokat jelenti.

A hulló csapadékok közé a felszínt elérő folyékony, vegyes vagy szilárd halmazállapotú csapadékfajták tartoznak. Ezeket a a csapadék mérete és a kibocsátó felhő alapján kategorizálhatjuk. Beszélhetünk szitálástól kezdve záporon és ónos, illetve havas esőn át havazásig, jégesőig.

Ónos eső. Ónos eső akkor alakul ki, ha 0 fok alá hűlt (túlhűlt) esőcseppek esnek. Ilyenkor a felszínen 0 fok közelében vagy kevéssel az alatt van a hőmérséklet, miközben a felszín feletti légrétegben valamivel melegebb van (0 fok fölött). Ekkor a felszín tereptárgyaival érintkezve a túlhűlt esőcseppek azonnal megfagynak, jégbevonatot képezve. Fotó: dr. Rácz Gábor, Budakalász.

Említésre méltó, ijesztően ható jelenség a víztölcsér és a felhőtölcsér. Előbbi vízfelszín felett kialakuló felhőörvényt jelent, utóbbi pedig a szárazföld felett létrejött tornádót (amennyiben nem éf földet, tubát) takarja. Mindkettő Cumulonimbus típusú felhőkhöz kötődik. 

Felhőtölcsér, tuba Környén. Fotó: Sulyák Attila

A litometeorok sorába az égéstermékekből származó füst, a felszín közelében felhalmozódott aeroszol részecskék okozta légköri homály, a por és a sivatagi filmekből ismert homokvihar vagy annak kisebb szemcséjű változata, a porforgatag tartozik. Európában ritkán észlelt jelenségként ide sorolható a vulkáni por és hamu is, mint például a kontinens légi forgalmát 2010 tavaszán hetekre megbénító, izlandi Eyjafjöll füstoszlopa.

Szemgyönyörködtető és ritka fenoménnak számítanak a fotometeorok, mint például a magasszintű, jégtűfelhők kristályain megtörő fény okozta halojelenségek. Ezek holdfény- vagy napsütés hatására fehér gyűrűket, oszlopokat vagy akár melléknapokat jelentenek. Légköri fényjelenség továbbá például a szivárvány, a Nap vagy a Hold korongaja körül kialakuló színes gyűrű, a korona, a ködív, a délibáb vagy a titokzatos zöld fény (green flash). Ez utóbbi a fénytörés és a szóródás következtében a lenyugvó napkorona felett zöld fénysávot eredményez.

Szivárvány a tenger felett Madeirán (fotó: Czihát László). A szivárványt a csapadékcseppeken szín-összetevőire bomló fény okozza. Az ív külső része vörös, belső része ibolya. Ritkán kettős szivárvány is kialakul, ekkor a másik, halványabb iven fordított sorrendben figyelhetk meg a színek.

A naplemetekor olykor kialakuló zöld fény a napkorona felett.

Elektrometeor a villámlás, amit a tárlat két kiállítási tárgya is bemutat, illetve a sarki fény. Utóbbi jelenség a sarkvidékek közelében figyelhető meg, az északi féltekén Aurora Borealisnak, a délin pedig Aurora Australisnak nevezik. A Napból vagy a Naprendszeren kívülről érkező, töltéssel rendelkező részecskék ütköznek a légkör atomjaival, amik ezáltal elektromosan gerjesztődnek, majd a fölösleges energiát fénysugárzás kíséretében kibocsátva térnek vissza alapállapotukba. A sarki fény a levegő zöld, vörös vagy akár kékesibolya színű, változatos alakú és kiterjedésű elszíneződését okozza, amit egyébként a Naprendszer más mágneses bolygóinál is észleltek.

Írta: Constantinovits Milán

Az alábbi videón az északi féltekén kialakuló sarki fényt, az Aurora Borealist láthatjuk.

Az alábbi képen pedig egy halojelenség látható (fotó: Tóth Zsuzsanna). A magasszintű, jégkristáyokból álló Cirrus-jellegű felhők jelenlétében figyelhetők meg. Az apró  jégszemeken megtörik a Nap fénye, és melléknapok alakulnak ki (kétoldalt). Hold esetében is kialakulhat.