A kelet-afrikai Viktória-tó a világ harmadik legnagyobb szárazföldi vízfelülete. Az afrikai kontinens legnagyobb tava, és egyúttal a világ legnagyobb trópusi tava. Ezért is lehet meglepő, hogy néhány tízezer évvel ezelőtt a tó valószínűleg nem is létezett. A kutatások szerint földmozgások révén széles, nem túl mély teknőben keletkezett, ahogy a kelet-afrikai tórendszer többi tava is. Korábban a vízszintje magasabban hullámzott, de medre fokozatosan süllyedt.

Ha a számokat nézzük, az Egyenlítő két oldalán 1134 méter magasban lévő 68 ezer négyzetkilométernyi szabálytalan négyszög alakú tó, melynek legmélyebb pontja 84 méter. Hossza 334, szélessége 234 kilométer. A partvonal 3440 kilométert tesz ki. Vízmennyisége alapján csak a hetedik a világ édesvízi tavai között. Elsődleges forrása a Kagera folyó, s elsődleges lefolyása a Fehér-Nílus, a Nílus leghosszabb felső ága. A beömlő folyóktól évente 18 milliárd köbméter vizet kap, s ehhez jön még a ráhulló esőkből 96 milliárd köbméter. A nagy párolgás miatt ennek négyötöde eltűnik.  A tó medencéje a világ legsűrűbben lakott vidékei közé tartozik.

(water-technology.net)

A „fiatal” tó egy fennsíkon, a Nagy-hasadékvölgy mentén, Tanzánia, Uganda, Kenya körzetében található. Több mint 3000 szigete van, melyek közül sok lakott. Turisztikai szempontból a legnépszerűbb a Ssese-szigetcsoport. Az első írásos feljegyzés a tóról arab kereskedőktől származik, térképen is pontosan ábrázolták fontosabb jellemzőit. Európai felfedezője John Hanning Speke volt, aki 1858-ban Viktória királynő után nevezte el.

A tó élővilága

A Serengeti Nemzeti Park nyugati része a Viktória-tó által határolt terület, melynek gazdag élővilágából is kiemelkedik a sekély partjainál észlelhető ritka jelenség. Sok millió vízi rovar felhőket alkotva szárnyal fel a fény vonzására, majd tömegesen zuhannak a földre. Jellemző rovarai közé tartoznak a kérészek, szitakötők, szúnyogok, cecelegyek. Sokuk betegséget is terjeszt, például maláriát, álomkórt, sárgalázat. A rákfélék (garnéla, tarisznya), s 126 kagylófaj, medúza, pióca is képviselteti magát a vízi élővilágban.

A tó vize mindig meleg, 23,5-28 Celsius-fok között ingadozik. A viszonylag sekély részeken, a víz keveredése révén elegendő oxigén jut a mélyebb területekre, s így az itt élő halak a tó egészében meg tudnak élni. Csupán ebben a vízben találhatók meg a bölcsőszájúak családjába tartozó halak. Idegen fajta, nílusi sügér telepítése 1960-ban történt. Ez a halfajta a legnagyobb afrikai édesvízi hal, amely akár a kétszáz kilogrammot is elérheti.

A tó területén élő emlősök között megtalálhatjuk az antilopot, impalát, vízilovat, vidrát. Madárvilága is igen gazdag, a mocsári légykapó, a poszáta, gémek, kócsagok, sirályok, csérek, jégmadarak színesítik a víz felületét.

Növényvilágára jellemző a liliom, papirusz, sulyom, vízilófű, valamint a vízi jácint. Problémát jelent, hogy a növények nagy felületet foglalnak el a vízfelszínből. Zavart okoznak a hajóközlekedésben, akadályozzák a halászatot.

A tó és az ember – környezeti veszélyek, lehetőségek

Számos gyár, üzem hulladékát, szennyvizét közvetlenül a tóba juttatja, ezek tisztítása egyelőre nem megoldott. Az ivóvíz és a szennyvíz összekeveredése folytán igen magas a környéken a hasmenéses gyermekhalál is. A 30 millió ember megélhetését biztosító tó vízszintje 2003 óta drámaian zuhan. Ez annak is köszönhető, hogy Tanzánia első elnöke ingyenessé tette a vízfogyasztást, s ennek eredménye a lakossági vízfogyasztás indokolatlan megnövekedése. A tó megvédése érdekében ezért óvintézkedéseket tettek, illetve tesznek. Tavaly 1.2 métert csökkent a víz szintje, s ez kompok, halászhajók megfeneklését, a földműveléshez elengedhetetlen víz hiányát vonzza maga után. Veszélybe került a városlakók vízszükséglete is.

Nem szabad elfelejteni, hogy a Viktória-tó fontos közlekedési utat jelent a környező országok számára. A halászat kisipari jellegű, a szárított hal csak a helyi fogyasztás céljait szolgálja. Ez a halgazdagság Afrika számára hihetetlenül nagymértékű élelmiszerkészletet jelenthetne, de ez idáig kiaknázatlan. Ugandai részen sok az elmocsarasodott partszakasz, ahol emberi tevékenységnek nincs nyoma. A tó szintjének erős ingadozása megakadályozza az emberi települések létrejöttét a part közelében. A víz tisztaságának megőrzésével még hosszú éveken keresztül nyugodt életet biztosíthat az ott élő lakosok számára. Ehhez azonban a környező országok közreműködése szükséges.

Írta: Juhász Tamás
Karinthy Frigyes Gimnázium, Budapest, XVIII. kerület