A hétköznapi ember számára Afrika nevének hallatán az élvezetes szafarik, a páratlan növényvilág és az egzotikus környezet juthat eszébe. Ha reálisabb képet akarunk kapni a fekete kontinensről, fel kell figyelnünk a földrész súlyos problémáira is. Ez a cikk ezért Afrika egyik válságrégiójával, a Száhel-övezettel foglalkozik.

A Száhel-övezet

A "száhel" arab eredetű szó, jelentése part, szegély. Észak-Afrika homokos, dűnés, sztyepp-szerű partvidékét nevezik így a Földközi-tenger mentén, elsősorban Algériában és Tunéziában. A "Száhel" kifejezés alatt azonban sokkal inkább a Szaharától délre, a kontinens Szenegáltól Szudánig átszelő, a sivatag és a száraz tüskés szavanna határán húzódó, nagyjából az északi szélesség 12°-15° között elterülő övezetet értjük. Az elnevezést a 20. század elején Auguste Chevalier francia botanikus vezette be a szakirodalomba a Szaharától délre fekvő területek megjelölésére. Mivel az övezet a Ráktérítőhöz (é.sz. 23°) közel fekszik, ahol nagytérségű leáramlás uralkodik, az átlagos évi csapadékmennyiség igen kevés, mindössze 125-250 mm, ami a rövid, 6-12 hétig tartó esős évszakra koncentrálódik. A térségben nincs állandó felszíni vízfolyás, a fosszilis homokdűnéken csak ritkás, bokros - füves növényzet él meg.

Milyen problémákkal küzd a térség? 

I. Elsivatagosodás

A korábbi egészséges egyensúlyi állapot, mely a természet és a társadalom közt állt fenn, a környezet kizsákmányolásának és a klímaváltozásnak köszönhetően felborult. Az emberek kiirtották az erdőket, mert minden talpalatnyi földet művelés alá akartak vonni. Az itt élő törzsek nomád szarvasmarha-tenyésztést folytatnak. Ez azt jelenti, hogy a szarvasmarhát addig tartják egy legelőn, amíg a talaj ki nem merül, majd továbbhajtják. Ezt a folyamatot túllegeltetésnek nevezzük. Mivel a törzsek mindig újabb területekre költöznek és a hátrahagyott földeket senki nem műveli, azok elsivatagosodnak. A helyzetet tovább rontja a globális felmelegedés. Az üvegházgázok koncentrációjának növekedésével melegszik a légkör, felborul a csapadékképződés, megváltozik a szelek iránya, ami száraz, perzselő meleg éghajlatot okoz és hozzájárul a Szahara térhódításához.

A korábbi szavanna éghajlat egyre szárazabb lesz, a száraz évszak sokkal tovább tart, miközben az esős évszakban sincs annyi csapadék, amennyi elegendő lenne - ráadásul a csapadék eloszlása is szélsőségesebbé válik, az aszályok mellett gyakoribbak a hirtelen nagy mennyiséget lezúdító záporok. A heves záporok a felszínt megbontva utat engednek a talajeróziónak. A kevesebb eső és a nomád pásztorélet hatására az összefüggő növényzet megritkul, ami főleg a települések környékén figyelhető meg. Mindezek következményeként a Száhel-övezet lakói nem tudnak elegendő növényt termeszteni az egyébként is rossz minőségű talajokon, s azok a növények, amelyek a szakszerűtlen mezőgazdálkodás következtében elszikesedett földeken és a mostoha éghajlati viszonyok mellett még megélnek, alacsony terméshozamúak (pl. köles). A legelők elsivatagosodása és leromlása miatt az állattenyésztésre sem lehet alapozni, a megélhetés itt sincs biztosítva. A térséget emiatt Éhség-övezetnek is nevezik.

A Száhel-övezet országai

A túllegeltetés, a talajerózió és a 20. század második felében évtizedeken át elhúzódó aszály együttes hatására a Szahara déli pereme az elmúlt kb. 30 évben mintegy 200 km-rel tolódott el délre. Ez évente mintegy 5-6 milliárd hektáros előrenyomulásnak felel meg.

II. Népességrobbanás

Éves szinten 3%-os a népességnövekedés a térség országaiban. Míg Európában a családtervezés és a születésszabályozás a népesség stagnálását és csökkenését eredményezte, addig Afrikában népességrobbanás következett be. Viszont a rossz egészségügyi körülmények miatt állandóak a járványok, s a családoknak nincs meg a megfelelő anyagi hátterük, hogy eltartsák gyermekeiket. Ez a folyamat pedig generálja a szegénységet a térségben.

III. Betegségek

Az UNICEF (ENSZ gyermekalapja) felmérései szerint a nem megfelelő szülési körülmények, a képzett bábák és a higiénia hiánya miatt Afrikában minden ötödik gyermek meghal 5 éves kora előtt. Ezenkívül, rengeteg gyermek fertőződik meg különböző, napjainkban már kezelhető betegséggel például: malária, tüdőgyulladás, kanyaró - nem is beszélve az olyan halálos betegségekről, mint az AIDS vagy az ebola.

IV. Élelmiszerválság

Az elmúlt időszak bebizonyította az ENSZ számára is, hogy csak élelmiszersegélyekkel nem lehet a helyzetet megoldani, a térségben állandó megélhetési lehetőségre lenne szükség.

V. Eladósodás

A Száhel-övezet országainak hitelfelvétele nem ösztönözte a gazdaság talpra állítását. A beáramló pénzt a szűk vezető politikai réteg saját céljaira használta fel. Így a zavaros politikai-gazdasági környezet miatt a hitelfolyósítás sem vezetett az életkörülmények javulásához.

Megoldási lehetőségek

A Száhel-övezetet sújtó tragikus szárazság hatására 1977-ben az ENSZ Elsivatagosodási konferenciáján (UNCOD) sürgős nemzetközi akciótervet hirdetett a sivatagok előrenyomulásának megállítására - egyelőre azonban nem sok sikert tudnak felmutatni.

Ezen túlmenően a fent említett módokon, pénzügyi és élelmiszer-segélyekkel is igyekeznek kezelni a válságot. Azonban ezek az állami, illetve nemzetközi szintről érkező válságkezelési módok sem jelentettek áttörést az övezet problémáinak megoldásában. Sok kutató, köztük Tóth Csaba geomorfológus, a Debreceni Egyetem adjunktusa is úgy véli, hogy a hagyományos, tradicionális gazdálkodási módok felélesztése lehet az egyetlen kiút. A szakemberek abban is egyetértenek, hogy ha a térségben a társadalmi stabilitás helyreállna és megszűnnének a belső háborúk, akkor az már nagy előrelépést jelentene a Száhel-övezet égető gondjainak felszámolása felé.

Írta: Ilosfalvi Imola

Karinthy Frigyes Gimnázium, Budapest, XVIII. ker.