Mindenkinek szüksége van egy olyan tevékenységre, amelyet örömmel űzhet a szabadidejében. Egy nem mindennapi hobbival rendelkező budapesti családot látogattunk meg. Ritz Tibor, a KonfirMATISZ Oktatási és Kereskedelmi Kft. szakmai vezetője és felesége látott minket vendégül. Hogy mivel is foglalkoznak? Halljuk ezt tőlük! 

 

Hogyan indult a vállalkozása?

 

Alapvetően mi nem takarító cég vagyunk, hanem a tanításával foglalkozunk. Kezdetben tényleg maga a tisztítás volt a munkakörünk, ezután mozdultunk a kereskedelem, majd a képzés felé.  

 

 

Mi az oka, hogy ezzel kezdett el foglalkozni?

 

Nem biztos, hogy van egy különleges oka annak, ha az ember belevág valamibe. Kényszerhelyzet is kialakulhat, vagy csak valaki megpróbálkozik ezzel is, azzal is. Nálunk úgy történt, hogy szőnyegeket árultunk, ebből adódóan voltak tisztítási kihívásaink, ezekre kerestünk technológiákat. A későbbiekben komolyabban kezdtünk el a takarítással foglalkozni, amely szintén nem bizonyult állandónak. A képzés mellett döntöttünk, ezzel alapozódott meg az iskola. 

 

Mit tudna elmondani az oktatásról?

 

A takarítás OKJ-s szakma, csakúgy, mint a kőművesség, lakatos vagy asztalos mesterség. Ezt szakmunkás vagy szolgálatvezetői szinten lehet tanulni. A képzésbe egyaránt beletartozik az elmélet és a gyakorlat elsajátítása.

 

Mesélne a gyűjteményéről?

 

Amikor elkezdtünk a takarítással foglalkozni, körülnéztünk, hogy milyen események vannak a témával kapcsolatban. Az egyik ilyen a kétévente megrendezett európai kiállítás, ahol a gyártók a gépeiket mutatják be. Itt ismerkedtünk meg olyanok emberekkel, akik régi tisztító eszközöket gyűjtenek. Én is elkezdtem érdeklődni aziránt, hogy Magyarországon milyen felszerelés lelhető fel, így szép lassan alakult a gyűjtemény. 

 

Az országban honnan tudott ilyen eszközöket beszerezni?

 

Padlásról, ócskapiacról, de miután már megismerik, hogy az embernek van ilyen érdeklődési köre, úgy már maguktól ajánlanak különböző régi felszereléseket. Nyilván fontos, milyen áron lehet hozzájutni ezekhez, vagy hogyan lehet megállapítani az értékét, ám az ilyeneket kevesen gyűjtik, így nincs komoly összegük. Magyarországon csak egy-két takarítócég-vezető gyűjt még, de ők sem áldoznak különösebben sokat az egyes darabokra, ilyen szempontból a gyűjtők közötti cserebere nem jött létre. 

 

Melyik a legrégebbi darab a kollekciójában?

 

A pumpás porszívó. Az 1860-70-es években még nem volt villanymotor, ezért pumpálással működött. Nem volt túlzottan hatékony, ám érdekes, hogy abban az időben, 1850 és 1910 között 25-30 féle különböző pumpás, tekerős porszívó jelent meg, amelyek az 1920-as évekig fennmaradtak. (Az első elektromos motorral ellátott készülék 1907-ben készült el.) 

 

 

Van olyan, amelyik kedves a számára, vagy a legkülönlegesebbnek tartja?

 

A súroló eszközt kiemelném, az magyar gyártmány. Hármas funkciót látott el: fel lehetett vinni a viaszt a padlóra, el lehetett egyengetni, végül a fényesítésre is alkalmas volt. Elég nehéz, mivel régen, amíg nem volt motor, úgy próbálták hatékonnyá tenni, hogy a kefére rátettek egy súlyt, így tisztítottak vele. Ez még mindig praktikusabb volt, mintha négykézláb kellett volna súrolni a talajt. 

 

Hol és milyenek szoktak lenni a konferenciák?

 

Veronában van kétévente az olasz gyártók kiállítása, itt rendszeresen ki is szoktunk állítani, ezek mellett rendeznek mindig konferenciákat. Ennek van egy megfelelője Spanyolországban és Törökországban. Általában még van ilyen esemény Amszterdamban, Párizsban, Berlinben, Bécsben is, ezekhez valamilyen nemzetközi közgyűlés szokott megbeszéléseket szervezni, ahol tapasztalatot lehet cserélni, beszámolók szoktak elhangzani. Például Magyarországon a takarítás 2004-ben lett OKJ-s szakma, 2005-től 2007-ig volt egy szakasz a képzésben, 2007-től 2011-ig volt egy átalakítás, idén megint átesett egy nagyobb változáson – ilyenekről lehet beszámolni, hogy ez kinél hogyan van, milyen a vizsgáztatás, miféle kiadványok jelentek meg, milyen projektek vannak futóban, mik az újabb fejlesztések; ezáltal tudjuk meg, mi történik Európában. 

 

Milyennek látja az országban a fejlettséget?

 

Magyarországon hozzávetőlegesen 50-60 ezer ember él meg a takarításból, de a nagy részük képzetlen, csak kis hányaduk rendelkezik szakmunkás szintű tudással. Ebből adódóan a színvonal is alacsony. Ez nem feltétlenül abból adódik, hogy nem megfelelő a tisztaság, hanem kevés pénzt kapnak érte, alacsony a profit, ezért kevésbé tudnak pénzt szánni a képzettség megszerzésére, a jobb eszközökre; a válság szintén sújtotta a szakmát. A képzés sok szempontból lendíthetne a helyzeten: például a munkavégzők sokkal tudatosabbá válhatnának. 

Ismer más gyűjtőket?

 

Debrecenben van egy kisebb gyűjtemény, emellett még egy másik céget ismerek, amelynek van pár eszköze, de más, nagyobb gyűjtemények egyáltalán nem találhatóak az országban. 

 

Mi a célja a vállalkozásával? Szeretné továbbörökíteni?

 

Nincsenek konkrét terveink, az idő mindig változtat valamelyest. Azt látjuk, mindenhol egy komoly probléma Európában, hogy a családi vállalkozásoknál a generációváltáskor súlyos bajok merülnek fel, mert ha nem öröklődik, akkor ifjú menedzserek jutnak az élére, akik már abszolút máshogy viszik tovább. 

Be tudna pár érdekesebb darabot mutatni a gyűjteményéből?

 

Az itt látható két gép közül az egyik svéd, a másik orosz. Az utóbbit húsz évvel később koppintották le a svéd darabról, így körülbelül milliméterre ugyanolyanok.

 

 

A professzionális és a háztartási gépek viszonylag későn, olyan húsz évvel ezelőtt váltak két külön kategóriába, addig főként otthoni használatra tervezték mindet. A porszívó érdekessége, hogy míg a mai, fiatal generációk számára ez egy hétköznapi háztartási eszköz, 150 évvel ezelőtt csúcstechnológiának számított, amelyet boltban nem is lehetett eladni, mivel az emberek nem tudták, mi az. A porszívókat házaló ügynökök értékesítették, viszonylag drágán. Vannak, akik még napjainkban is így adnak el, 100-400 ezer Ft közötti áron, míg a boltban 15 ezer Ft-ért is meg lehet kapni. Természetesen ez célközönségtől függ, és az ártól függően egy teljesen más minőségű eszközhöz lehet hozzájutni.

 

Nemrég költözött a gyűjtemény a 18. kerületből Zuglóba, a rendrakás után egy időrendi sorrend lesz látható: a seprűkkel, porverőkkel kezdődött kezdetben a takarítás, ezekből széles választékkal rendelkezünk, aztán jöttek a motor nélküli, majd motoros gépek, különböző márkák terjedtek el.

 

 

Az egyik gép körülbelül nyolcvan éves. Van egy komoly motorja, rozsdamentes üsttel rendelkezik. A mai napig működőképes. A ma gyártott eszközök között nem igazán lehet olyat találni, amelyet ennyi év múltán még be lehetne üzemelni. A füle alatt látszik egy fekete csavar, ott lehetett cserélni a szénkefét, ha elkopott. Manapság már érdemes az egész gépet kicserélni, ha valami tönkrement benne, de régen ez ellen is próbáltak tenni, ám az idő előrehaladásával a fogyasztói társadalom megkövetelte, hogy a termékek ne tartsanak örökké, mert akkor sok lesz a munkanélküli.

 

 

Köszönjük az interjút, érdekes volt ebbe a témakörbe betekintést nyerni.
Mindenkinek ajánljuk a jövőben megnyíló múzeum meglátogatását!

 

Írta: Jobbágy Ida és Ivók Melinda
Karinthy Frigyes Gimnázium, Budapest, XVIII. kerület