A gorillák sokakat megihletnek, illetve cselekvésre ösztönöznek. Van, aki szelíd kis borjúkat megszégyenítő szuperhősként viszi őket a filmvászonra, más New York utcáit széttépő vadállatot formál belőle, megint mások dokumentumfilmen követik nyomon a mindennapjaikat, esetleg egy teljes évet szentelnek rájuk és a megmentésükre. De miért is kellene megmenteni őket?

Gorillák végveszélyben

A hegyi gorillák a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) által készített Vörös listán a kritikusan veszélytezetett fajok között szerepelnek, noha az elmúlt évtizedek során kismértékben emelkedett a létszámuk. A szervezet főemlősosztályának vezetője szerint az ember a kihalás szélére sodort több fajt,  köztük a gorillát is. Hogy mivel is? A gorillák természetes élethelyének csökkentése az egyik ok: az erdőirtások és a mezőgazdasági művelés kiterjedése, illetve a tantálbányászat (ez utóbbi Kongóban).

A másik ok, hogy a gorillák értékes árucikket jelentenek az orvkereskedelemben, emiatt sokan vadásszák őket a tiltás ellenére is. A feketepiacon a gorillakölykök mellett kedvelt termék a kifejlett példányok húsa is. Egyes afrikai országokban a csirke, a marha vagy a hal húsánál is kelendőbb a csimpánz vagy a gorilla. Ez természetesen a piaci árat is befolyásolja, ami pedig a luxusra, exkluzivitásra vágyó turisták ezreit vonzza.

Bár a gorillák két fő típusából számos (nyugati gorillából mintegy 100 000, keleti gorillából 4000) él vadon, a keleti gorillák egyik alfaja, a hegyi gorilla alig 800 fős populációval bír, ami aggasztóan alacsony szám. A hegyi gorillák leginkább az Albert-hasadékban  emelkedő Virunga-hegység (Kongó) erdőiben élnek 2200 – 4300 m magasságon. Legtöbbjük a Karisimbi, a Mikeno és a Bisoke  nevű kihunyt tűzhányók hegyoldalain él. Tragikus helyzetükre az állatvédők mellett a nagyközönség figyelmét is ráirányította Dian Fossey amerikai etológus életrajzi könyve, melyből film is készült, a Gorillák a ködben. Dian Fossey-t egyébként orvvadászok ölték meg 1985-ben, azóta az ő nevét viselő alapítvány munkálkodik a gorillák megmentésén.

Elkeserítő tény, hogy ha az ember nem mutatna ekkora „érdeklődést” a faj iránt, akkor a természetben más ellensége nem is akadna. Kevés állat meri ugyanis felvenni a harcot egy felnőtt példánnyal szemben. A gorillák a legnagyobb emberszabású majmok, a nőstények 60-100 kilogrammos súlyával szemben a hímek akár a 225 kilogrammot is elérhetik. Hatalmas testüket gyökerek, levelek, gumók elrágcsálásával növelik, vagy ha változatosabb étrendre vágynak, friss gyümölcsöt, esetleg fakérget fogyasztanak. Húst nem esznek. A gorilla társas kapcsolatai az emberhez teszik hasonlóvá, hiszen maximum 30 fős családi csoportokba verődve telnek mindennapjai.

2009 – a gorillák éve

Az ENSZ a 2009-es évet a gorillák életben maradási esélyeinek növelésére fordította. Számos konferencia és tanulmány igyekezett felhívni a figyelmet a kritikusra csökkent gorillaállományra.  Jelenleg több rezervátum is védi a gorillák fajfennmaradását, így a kongói Virunga Nemzeti Park,  vagy a híres Bwindi Nemzeti Park, ami Uganda délnyugati részén terül el, de megtalálhatók a ruandai Vulkán Nemzeti Parkban is. A Bwindi Nemzeti Parkban, amely része az UNESCO Világörökségnek, él a veszélyeztetetett hegyi gorilla-állomány közel fele, emellett pedig mintegy 120 emlősfajnak, 346 madárfajnak, 202 lepkefajnak, 163 fafajtának, 100 páfrányfajnak, 27 békafajnak, kaméleonoknak, gekkóknak és sok egyéb veszélyeztetett állatfajnak is otthont ad.

írta: Balogh Renáta
Karinthy Frigyes Gimnázium, Budapest, XVIII. kerület