A Vénusz, vagy közismert nevén Esthajnalcsillag Naprendszerünk második, valamint a Nap és a Hold után a legfényesebb tagja. A Föld testvérbolygójának is hívják, mert a két égitest hasonló mérettel, tömeggel és gravitációs erővel rendelkezik. Nap körüli keringési pályája közel kör alakú, alig van eltérés napközel és naptávol között. Központi csillagunkat 225 földi nap alatt kerüli meg, míg saját tengelye körül még lassabban, 243 földi nap alatt tesz meg egy fordulatot – ezt ráadásul retrográd, az óramutató járásával megegyező irányban teszi (ami azt jelenti, hogy a Nap nyugaton kel és keleten nyugszik).

A kénsav felhők és az állandó homály birodalma

A Merkúrral ellentétben a Vénusz igen sűrű és mintegy 250 km vastag légkörrel rendelkezik – az atmoszféra tömege és felszíni nyomása majdnem a földi százszorosa! –, de ez halálos, hiszen több mint 96 százalékban szén-dioxidból áll, ami a vulkáni tevékenység révén kerül(t) a légkörbe. A CO₂ mellett kén-dioxid is megtalálható benne, ami kénsav tartalmú felhőket képez. Ez a szinte összefüggő felhőtakaró 20-50 km magasságban állandóan jelen van, és a napsugárzás mintegy háromnegyedét visszaveri a világűrbe – ezért is látjuk olyan fényesnek a bolygót, miközben a felszínén örök sárgás homály uralkodik, hasonlóan egy borult földi naphoz.

A felhők a magasban 3-400 km/órás sebességgel haladnak a bolygó körül, és kb. 4 nap alatt teljesen megkerülik azt. (A legerősebb, ötös hurrikánok közelítik meg a 300 km/órát.) A felszín közelében ugyanakkor, a nagy légköri nyomásnak köszönhetően alig fúj a szél, de a súrlódás (viszkozitás) a nagy sűrűség miatt inkább a vizes közeghez hasonlít. Vízpára csak nyomokban fordul elő a Vénusz légkörében, ellenben az égből kénsav eső hullik, bár ez elpárolog, mielőtt a felszínre érne.

Savas felhők a Vénusz körül (ESA). A felvételen a világos területek kénsavban gazdag felhőzetet takarnak,
ami a kén-dioxid és a víz reakciójából jött létre.

A Naprendszer legmelegebb bolygója

A magas CO₂ koncentráció és a kénsav felhők miatt a Vénuszon a legerősebb az üvegházhatás az egész Naprendszerben. Ennek köszönhetően, noha közel kétszer távolabb van a Naptól, mint a Merkúr, és a vastag felhőzet miatt csak negyedannyi napfény érkezik a felszínére, a hőmérséklet mégis magasabb: az átlagos érték meghaladja a 460 Celsius-fokot (a Merkúron az „csak” 420 fok).

A Vénusz a Merkúrhoz hasonlóan kis tengelyferdeséggel (csupán 2-3 fok) rendelkezik, ezért itt sincsenek évszakok (nagyjából ugyanaz az energiamennyiség érkezik az év minden szakában a felszínre), ráadásul az intenzív üvegházhatás miatt sem a sarkok és az egyenlítő, sem a nappal és az éjszaka között nincs lényeges hőmérséklet-különbség az alacsonyabb légrétegekben.

A legfőbb időjárási jelenséget a villámok jelentik a planétán. Ezek a földihez hasonló erejűek, és leggyakrabban a nappali oldalon és az alacsonyabb szélességeken cikáznak.

Hogy nézhetnek ki a villámok az állandó sárgás félhomályba borult Vénuszon?
NASA/ESA illusztráció.

Milyen lehet egy időjárás jelentés a Vénuszon? 

Ma felhős lesz az ég (mint ahogy emberemlékezet óta mindig is az volt), és jó eséllyel kénsavas szitálásra is számítani lehet. A minimum és maximum hőmérséklet is 480 Celsius- fok körül alakul. A légnyomás továbbra is magas lesz. Gyenge, mérsékelt, mindössze 4-6 km/órás szél várható, de a nagy légnyomás miatt még ez is ledöntheti az embert a lábáról. A nap keleten bukik majd le, nagyjából két hónappal napkelte után.

A Vénusz azonban nem mindig rendelkezett ilyen barátságtalan „klímával”: sok tudós szerint légköre egykor nagyon hasonlított Földünkéhez, és milliárd évekkel ezelőtt talán folyékony víz is létezett a felszínén. Ez a vízmennyiség azonban elpárolgott, és önmagát gerjesztette az üvegházhatást.

Idővel aztán leállt a Vénusz magnetoszférája (egy védőburok a kozmikus, nagy energiájú sugárzás ellen), és ennek hiányában a napszél akadálytalanul elérte felszínét, és magával sodorta a légkörben található könnyebb atomokat (pl. a víz egyik alkotóelemét, a hidrogént is). Megfigyelések szerint ez a folyamat napjainkban is zajlik, és másodpercenként 2x10²⁴ H-atom lökődik ki az atmoszférából.

Írta: Wendl Bernadett

A Magellán űrszonda felvétele a Vénusz északi pólusáról (NASA). A fényes sárga folt
a Vénusz legmagasabb hegye, a 17 km magas Maxwell Montes.