Grönland a Föld legnagyobb szigete; földrajzilag Észak-Amerikához, közigazgatásilag pedig Európához, dán fennhatóság alá tartozik. A sziget területe 2.166.086 km², és ennek 81 százalékát jégpáncél borítja, melynek vastagsága helyenként meghaladja a 3000 métert is. Őslakosai az inuit eszkimók, akik a sziget népességének 88 százalékát alkotják, a többi lakos dán betelepülő, vagy dánok és inuitok közös leszármazottja.

Szélsőségek vidéke

A sziget igazi varázsát a javában érintetlen természet adja. Ilyenek a gleccserekkel és völgyekkel tarkított partvidékek, a meredek sziklafalak és a vízből kiemelkedő jéghegyek. Emellett a partvonal tele van bemélyedésekkel, öblökkel, amelyek hosszúak, meredekek, magasak és keskenyek, fjordokkal (gleccservájta teknővölgy) vannak megszakítva. A grönlandi jégtakaró folyamatos, lassú mozgásban van a partok felé, így az egyfolytában csiszolja a felszínt. Nyáron pedig időnként óriási jéghegyek omlanak a tengerbe a partoktól.

     
               Grönlandi fjordok a magasból.                                                                       Grönland a térképen.

Ez a hely a szélsőségek világa. Óriási a hőmérséklet-ingadozás, télen akár -40 fok, nyáron pedig +10 fok is előfordul. Az egyes levegőrétegekben a hőmérsékleti különbségek gyakorta okoznak a délibábhoz hasonló tüneményeket; gyakori a sarki fény is.

Mindegyik Grönlandon élő faj sajátos jellegzetességekkel bír, közös bennük, hogy kiválóan alkalmazkodtak a kevés táplálékhoz, a rettentő hideghez és a végtelen jégmezőkhöz. Valamennyi egy nagy sarkköri tápláléklánc tagja, amelynek legalján növények állnak. A növényzet a jégmentes part mentén jellemzően tundra, a sziget déli részén szubarktikus tajga. Olyan hideg klíma alatt, mint a grönlandi, a növényzet rendkívül ritka. A sziget belsejében, kisebb oázisoktól eltekintve, növényzetet nem lehet látni, a néhány emberlakta település is a partvidéken sorakozik. A fjordok belső szegélyein, különösen a sziget déli részén lelhetők fel sovány rétek, törpe cserjék és mohalepte területek. A lakott területek közelében egyes konyhakerti zöldségek (pl. kel, retek, zeller) is megteremnek.

Az állatvilág

A sziget éghajlata arktikus, a szélsőséges klíma miatt csak kevés faj él meg itt: csupán azok, amelyek képesek voltak alkalmazkodni a zord hideghez és a kevés táplálékhoz. Ennek ellenére jó pár emlős választotta élőhelyéül Grönlandot. Ilyen például a rénszarvas, a jegesmedve, a hermelin, a borjúfóka, a grönlandi farkas, a grönlandi fóka, a rozmár, a sarki róka és a narvál is. A szárazföldi emlősfajok száma 6, emellett 14 madárfaj és 62 rovarfaj is képes itt a túlélésre. Az itt élők számára főleg a halak és tengeri emlősök jelentik a táplálékot és a megélhetést.

A jegesmedve a sziget legnagyobb és legjelentősebb ragadozója. A medvefélék családjába tartozik, de a többi medvénél jóval nagyobb, testhossza elérheti a 2,5- 3 métert, testtömege akár 300-400 kg is lehet. Mivel ezen a jeges területen kevés a táplálék, a jegesmedvéknek sokszor hosszú vándorutat kell megtenniük zsákmányukért, ezért territóriumot nem tartanak fenn. Naponta akár 70 km-t is megtesznek a táplálékért, amely leginkább fókákból, halakból és rénszarvasokból áll. Ők a jégmezők csúcsragadozói, veszélyt csupán a rozmárok jelentenek számukra, akik hatalmas agyaraikkal megsebezhetik őket. Nem csoda, hogy Grönland címerén is egy jegesmedve látható.  Kiválóan alkalmazkodott a zord körülményekhez, vastag bundája alatti több centiméteres zsírréteg található, és a talpa is szőrös, hogy ne csússzon el a jégen.

Grönland élővilágát más állatfajok is tarkítják, mint például a rénszarvas. Ez kifejezetten a sarkvidéken élő szarvasfaj, testét csokoládébarna, fehéresszürke és fekete szőrzet borítja. Csülkei szélesek és laposak, hogy ne süppedjenek bele a hóba. Csordákban vonulnak, zuzmókkal, gombákkal, füvekkel és más apró növényekkel táplálkoznak.

Grönlandon nem csak azok a fajok meghatározóak, amelyek a szárazföldön élnek, hanem azok is, amelyek a szigetet körülölelő vizekben figyelhetők meg. Ezek közé tartozik a narvál, amely a legészakibb földi élő cetfaj. Csoportokban él, a hím példány hossza elérheti a hat métert is. Baloldali foga agyarrá fejlődött, amit a hímek a hierarchiában elfoglalt helyért való küzdelemben használnak.

A narvál ritkán merészkedik az északi félteke 80. szélességi foka alatti vizekbe.
A képen jól kivehető agyarrá fejlődött, bal oldali foga. Az agyar a harcokon túl az érzékelésben játszik szerepet, idegsejtek milliárdjait rejti. Segítségével érzékeli az állat a vízhőmérsékletet, a sótartalmat, a halrajokat.

Írta: Magyar Roxána
Karinthy Frigyes Gimnázium, Budapest, XVIII. ker.